Napjaink fogyasztói társadalmában hajlamosak vagyunk mindent gyorsan, olcsón és azonnal beszerezni. Megszoktuk, hogy néhány kattintással bármilyen dekorációs elemet megrendelhetünk egy kínai weboldalról, vagy hogy a világ bármely pontjáról érkező tömegcikkek lepik el az otthonainkat. De vajon megállunk-e néha egy pillanatra, és elgondolkodunk azon, milyen értéket teremtünk ezzel?
Ha olcsó, ipari tömegterméket vásárolunk, az legtöbbször nem maradandó érték. Sem számunkra, sem a közösségünk számára. Nem ismerjük a készítőjét, a történetét, a célját. Nem tudjuk, ki profitál belőle, és milyen körülmények között készült.
Ezzel szemben, ha egy helyi galériában vásárolunk, vagy egy kortárs művésztől szerzünk be egy alkotást, azzal nem csupán egy tárgyat vásárolunk meg — hanem értéket teremtünk. A galériás a bevételből új kiállításokat szervezhet, fiatal művészeket támogathat, kreatív ötleteket valósíthat meg. A művész pedig a mindennapjait, családját, vagy éppen újabb alkotásait finanszírozza abból, amit tőlünk kapott.
Sokan úgy gondolják, hogy a művészet „luxushobby”. Hogy a festmény a falon, a szobor a polcon, vagy a grafikával díszített bútor csak a tehetősek kiváltsága. Pedig ez már rég nem így van.
Hiszen ma már vagyonokat költünk telefonokra, okosórákra, márkás ruhákra — mindezek státuszszimbólumokká váltak. Miért ne lehetne az otthonunk is az? Miért ne mondhatna el rólunk többet egy egyedi műalkotás, mint egy logóval díszített táska? Miért ne lehetne fontosabb egy igényesen kiválasztott kép a falon, mint egy újabb képernyő a zsebünkben?
A művészet nemcsak szép, de jelentéssel bír. Lelket ad a térnek. Kapcsolatot teremt ember és ember között. És ami a legfontosabb: hat. Hat ránk, hat a gyerekeinkre, a barátainkra, a mindennapjainkra.
Itt az idő, hogy újra helyén értékeljük a művészetet. Hogy tudatos vásárlóként ne csak véges lejárati dátummal rendelkező tárgyakat vásároljunk, hanem történeteket, gondolatokat, jövőképet.
Amikor legközelebb dekorációt keres, gondolja meg: milyen értéket szeretnénk teremteni?
